4.fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam a 4.részt is. Bocsi a késésért, csak ügye iskola és tanulás mellet nehéz meg minden. A fizikáról és kémiáról meg ne is beszéljünk! :D
Ha tetszett a rész, kommentelj, iratkozz fel, vagy valamilyen módom hagyj magad után nyomot! :)

xoxo -Sz

Mikor beestem az ajtón mindenki rám nézett. Szétnéztem a teremben és észrevettem, hogy ez nem olyan terem, mint általában a gimikben. Nincsenek asztalok, csak székek, és a tanár egy emelvényen az osztállyal szemben áll, mögötte egy tábla terpeszkedik. A tanterem hátuljában pedig egy digitális tábla van, amire digifilccel kell rajzolni/írni és egy szivaccsal letörölni. Megpillantottam Jennifert aki vidáman integetett nekem. Az egyik hely pont mellette volt, úgyhogy odamentem és leültem. Miután az Ofő elkezdett tovább beszélni észrevette, hogy mindenki engem néz, úgyhogy felsóhajtott, és így szólt.

- Alison. Gyere ki és meséld el mi történt. – mondta.                                          Körbenéztem majd sóhajtottam egy nagyot és kimentem.

Elmondtam kb. mi történt, és visszamentem a helyemre.

***

Órák után Jenniferrel léptünk ki az ajtón és megláttam a fiút aki reggel belém kötött. Ott állt a Ferrarija mellet és engem nézett.

- Jen, ki az a srác a Ferrari mellet? – kérdeztem tartva a szemkontaktust a fiúval.

- Ő ott Adam, a bunkó srác akiért minden lány odavan. Miért?- kérdezte rám nézve

- Mert reggel őt oltottam be. – mondtam természetes arcal.

- Ijjj. Nem szerencsés kikezdeni vele… Ha tudnád hány lány jön sírva és kérdezi meg miért szakított vele. – felelte szomorúan, majd lebiggyesztette az ajkát.

 Jennifer gyönyörű lány, magas, barnahajú barnaszemű, minden fiú álma. Csak sajnos ő ezt nem veszi figyelembe.

- Jézusom Jen! – tört rám a felismerés –Te jártál vele? – kérdeztem elképedve.

-Igen. Még elsőben. –mondta

- Figyi, mi lenne ha átjönnél hozzánk? – kérdeztem mosolyogva.

- Oki. – mondta, és már nyoma sem volt a szomorúságnak.

- Gyere elviszlek. Itt az autóm. – vigyorogtam.

Odasétáltunk a parkolóba, de az autóm mellett állt Adam Ferrarija, aki nagyon szorosan rám ált.

- Gyere Jenn. Mondtam majd szúrós szemmel néztem a vigyorgó fiúra.

- Arrébb álnál? Ki szeretnék parkolni. – mondtam természetes arckifejezéssel.

- Csak elférünk. Az egóm, te és én.  – kacsintott rám.

- Jen szállj, be mindjárt jövök. – mondtam, még mindig tartva a szemkontaktust.

Jen beszállt, de elég látványosan nézett minket, főleg mivel ez egy BMW 640 i cabrio. Vagyis lehúzatós tetejű.

- Mit akarsz Adam? –tértem rögtön a lényegre.

- Semmit – mondta mosolyogva

- Persze, Gondoltam. Bocs, de nem az a fajta lány vagyok, aki bedől egy szép mosolynak meg egy kacsintásnak. Szóval, menj szépen és boldogíts mást- mondtam, majd beültem az autóba.

- Ezek szerint szép a mosolyom? –ragadta meg a kirohanásom első felét, és támaszkodott meg az autóm ablakában. 

Követtem a szememmel a keze mozgását, végül ránéztem.                              Sóhajtottam egyet, sebességbe tettem az autót és válaszoltam kiparkolás közben.   - Még dolgozhatnál rajta- mondtam és elhajtottam. Láttam a visszapillantó tükréből, hogy mosolyogva néz, de odamegy egy vörös lány és látványosan nyomulni kezd.  A fiún látszik, hogy nem érdekli a csaj, de nem törődik vele, csak ott hagyja és elhajt.

3. fejezet

Ma hivatalosan is elkezdődik a suli. Reggel nehézkesen ébredtem, mert előző este anyuval kocsikáztunk, és felmérte mennyire tudok vezetni. Sajnos elég jó vagyok benne, úgyhogy nemtudott belémkötni.

Kikászálódtam az ágyamból, majd lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, és begöndörítettem. Fontos az első benyomás nem? Főleg egy 16 éves lánynak, aki egy másik államból érkezett. Új suli, új élet. De nyálas… Egy sortot és egy félvállas pólót húztam fel, majd lementem, köszöntem anyának és beszálltam a vadi új BMW-mbe. Igen, az enyém. Wahahahaa. Anya a biztonság kedvéért kikísért a garázsba, még akkor is ha pizsiben volt. Áá, ki nem hagyná. Bedobtam a válltáskám az anyósülésre mielőtt beszállt volna anya, (mert igen, képes rá) aztán beültem és elhajtottam. Úton sokat nézelődtem, de sehogysem tudtam beleképzelni magam a környezetbe, hogy itt éljek. Ilyen és ehhez hasonló dolgok cikáztak a fejemben, de egy éles hang félbeszakított.

- Forduljon jobbra, majd hajtson keresztül a körforgalmon, második kijárat.  500 méter múlva érkezés a célhoz a jobb oldalon.

Hát itt is lennék, a San Francisco Hight School kapujánál. Picit kutattam a táskámban, mert úgy emlékeztem, hogy nem raktam be a telefonom, mikor valaki nem túl kedvesen rám szólt.

-  Hé! Nemtudnál valahol máshol kotorászni? Bemennénk a suliba – mondta egy fiú, majd lepacsizott a barátaival.

- Elég nagy ez az utca ahhoz, hogy te, a barátaid, és a nagy egód is elférjen rajta – mondtam fel sem nézve a táskámból, majd elővettem a telefonom tárcsáztam anyát és futólag rájuk mosolyogtam lenézően. Hallottam, hogy visszakiabál valamit, majd a barátai kiröhögik és odafutnak hozzám. Leraktam a telefont és kérdőn néztem rájuk.

- Mivan? –kérdeztem nem túl barátságosan
- Nem akarsz velünk lógni?- kérdezte az egyik.

- Kösz, de azt hiszem, ezt passzolom –mondtam majd gyorsabban indultam a kapu felé.

- Naa, kislány. – ragadta meg a karom a másik. Itt nem bírtam tovább, betelt a pohár, és visszakézből olyat lekevertem neki, hogy a földre esett. Éppen állt volna fel mikor egy irritálóan magas hang (szerintem csak a denevérek hallják) kezdett sipítozni. Mindenki megállt az utcán és minket figyelt. Értetlenül néztem az igazgatóra (utólag kiderült, hogy ő volt az) mire egy szép barna hajú lány rohant hozzám.

- Azt mondta, hogy "nyomás az igazgatóiba"- suttogta elváltoztatott hangon, amin röhögnöm kellett.

- Maga szerint ez vicces kisasszony? –kérdezte a sápadt öregasszony.

- Nem- mondtam a röhögőgörcs szélén. Erre valamelyik fiú benyögte, hogy igen, ezért az egész utca zengett a röhögéstől, mire az igazgatónő elordította magát.       - Elég ebből, pimasz kölykök. A 2 verekedő az irodámba. Most. - ordított úgy, hogy piros lett az arca.

Szegény nő. Nincs elég tekintélye, mert miután mondta, senki nem mozdult meg, csak magában röhögött.

- Mondom MOST!

 Jenifer (a lány neve, akivel összebarátkoztam) végig velemjött és beszélgettünk.

 

~Az irodában~

- Az úrfi leül idekint, a kisasszony bejön, és a barátnője elmegy. – parancsolta.

Mikor bementem az igazgatónő az asztal mögött állva diplomatikusan így kezdte

- Mondja, maga mit képzel magáról? Első nap az igazgatóiban köt ki? Az utcán NYILVÁNOSAN – emelte ki a szót- megüt egy fiút? Mégis mit csinált az a szerencsétlen, hogy megütötte, hmm?

- Szerintem ott kezdődött a probléma, hogy 16 évvel ezelőtt az anyja rossz gyereket szült meg. – mondtam.

- Idefigyelj kisfiam! Te velem ne szemtelenkedj, mert úgy megjáro… - mondta, de nem tudta befejezni, mert becsöngettek

Gyorsan felkaptam a szék mellől a táskám és kinyitottam az ajtót, de még mellékesen visszaszóltam.                              - Lány vagyok –mondtam majd becsuktam az ajtót. Hallottam, ahogy még utánam kiabál, de ne foglalkoztam vele. Rámosolyogtam a fiúra, akinek bevertem és mentem, mert már így is 4 percet késtem az óráról.

2. fejezet

Egészen pontosan 2 nap van a suliig, pedig még semmi tanszerem nincs. A szobám úgy, ahogy kész van, már csak festéket kell venni és akkor átfestjük. Még nem tudom, milyen színű legyen, de majd eldöntöm. Anyával ma terveztünk tanszereket venni. Én nem csinálok belőle nagydolgot, mert csak veszünk néhány füzetet, néhány tollat, egy tolltartót, és egy táskát.

Reggel anya ébresztett.

- Alison! Lassan hozzá kéne szoknod a koránkeléshez, mert a suli nincs már nagyon messze… És ha akarsz egy autó…

- Kapok egy autót??- kiáltottam vigyorogva

- Igen, ha nem lesz semmi baj veled az iskolában. Ma is azért megyünk, hogy kiválaszd, milyet szeretnél. És hála istennek apád fizeti. - tette hozzá boldogan.

~az autókereskedésben~

-És és és anyaaa! Ez?- mutattam egy kék sportautóra.

- Kislányom! Észnél légy! - mondta szigorúan- Bárha ez nekem jó lesz…

- Anya!- tettetem a felháborodást,            de rögtön abbahagytam a mondatot, mert megláttam álmaim kocsiját. Nem, nem egy Mazda és nem, nem egy Ferrari. Rögtön odaszaladtam és megnéztem a BMW 640i műszerfalát. Nemvagyok egy nagy kocsiszakértő, de nekem csak az számít, hogy szép legyen a műszerfal és az autó. Más nagyon nem.

- Ez kell nekem!- jelentettem ki boldogan.
Anya odajött és megnézte az árát és utána magát az autót. Körbesétálta, majd még egyszer, és végül utoljára is. Nem nagyon értettem mit csinál, úgyhogy értetlenül néztem rá. Nem vett észre, mert rálehelt az üvegre és megvárta még eltűnik a pára az üvegről. Már az üzletben lévő eladók és az emberek is furán néztek rá, de ő nem törődött vele. Még csinált néhány ehhez hasonló dolgokat, aztán megszólalt.

- Nemhiszem hogy vezetned kéne 16 évesen. Mivan ha baleseted lesz? –kérdezte rémülten

- Anya – kezdtem halkan- miért lenne balesetem? Már Chicago-ban is vezettem és akkor sem lett semmi bajom!

- Jó, akkor vegyük meg, de siess, mert furán néznek valamiért rám az emberek   - nézett körül értetlenül

- Vajon miért? -dünnyögtem…

***

A plázában 3 és fél órát töltöttünk. Vettünk tanszereket meg némi ruhát. Eldöntöttem, hogy teljesen megváltozom. Anyukám szerint emeljem ki a "szépségemet", úgyhogy vettünk sminkeket is, és megkaptam anya régi sminasztalját. Azon kívül kaptam hajvasalót, hajgöndörítőt, hullámcsatot és hajgumikat is. Mikor hazaértünk anya nagyon beleélte magát a "make over" projektbe, úgyhogy csináltunk néhány fotót előtte és néhány fotót utána. Egyébként ez annyiból állt, hogy anya begöndörítette a hajam és kisminkelt. Persze semmi értelme nemvolt mert későn értünk haza a shoppingolásból (jéjzusom) úgyhogy rögtön utána le is moshattam fürdésnél. Tipikus… Este még egy kicsit lelkileg felkészültem a sulira, aztán megnéztem egy filmet, majd zenét hallgattam. Két nap... Kettő.

Prológus

Alisonnak mindig az volt az álma, hogy népszerű legyen az iskolában. Ez sikerült is volna, ha anyukája és apukája nem válnak el és anyjávall nem költöztek San Franciscoba. Igen, mint egy nyálas amerikai tini film, a gyerek szülei elválnak, ezért az anyuka mindent megtesz azért, hogy a gyereknek teljes és jó élete legyen. A lánynak megkell próbálni a barátokat szerezni, jól tanulni, és még a modorán is változtatni. Alison életében nem sok biztos pont volt. Ez idáig. Ugyanis megismerkedik újdonsült legjobb barátnőjével, Jeniferrel, és néhány fiúbarátra is szert tesz, mint például Jason és Adam. Alison szeretné emlékezetessé tenni gimnazista éveit a barátaival, de lehet, hogy ez a terv nem fog megvalósulni? Vajon javul –e a kapcsolata Adammel? Vajon kitudja –e bírni, mindaz a súlyt ami ránehezedik?Vajon egyesülhet –e újra a család, vagy esetleg új családtag érkezik?